A bíróság előtt elbukott a „tízszázalékos trükk”, ugyanígy jogszerűtlennek minősült az alkatrészbeszerzési árak feltárásának kikényszerítése is
A JogLabor szakmai blog legfrissebb cikkében azt mutatja be, miként érhető el áttörés a biztosítókkal szemben, ha különféle indokokkal próbálják csökkenteni a kártérítési összeget. Egy elsőfokú ítélet elemzésével olyan jogi érvelést tárunk fel, amellyel a Karkosák Ügyvédi Iroda azóta több tucatnyi hasonló perben kényszerítette jogszerű kifizetésre a biztosítót, bebizonyítva: a gépjárműkár-rendezés során előszeretettel alkalmazott „falak” igenis áttörhetők.
A kárrendezési folyamatokban gyakran tapasztalható, hogy bár a biztosító elismeri a felelősségét, a kifizetésnél váratlan levonásokat alkalmaz. Ebben a konkrét perben a Pesti Központi Kerületi Bíróság három különböző káresetet vizsgált, ahol a károsultak – egy Suzuki Splash, egy Fiat Fiorino és egy Ford Focus tulajdonosai – vétlen balesetet szenvedtek, ám a javítási számlák benyújtása után falakba ütköztek.
Az egyik hazai, vezető biztosító a kárrendezés során két, rendszeresen alkalmazott korlátozással élt: a javítási számlák végösszegéből egységesen 10%-ot visszatartott „biztosító által elvárt kedvezmény” címen, míg a gyári alkatrészek árának kifizetését a szervizek beszerzési bizonylatainak bemutatásához kötötte.
A két intézkedés nem független egymástól: a biztosító ugyanis éppen arra hivatkozva alkalmazta az egységes 10%-os levonást, hogy a szervizek nem mutatták be az alkatrészek beszerzési számláit – vagyis a beszerzési árak feltárásának kikényszerítése a levonás igazolásának eszközeként jelent meg.
A Karkosák Ügyvédi Iroda által képviselt felperes érvelése azonban a kártérítési jog alapköveire támaszkodva módszeresen cáfolta meg a biztosítói gyakorlat jogszerűségét. Az ügyvédi iroda rámutatott: a károsult és a szerviz között létrejött vállalkozási szerződés árai a piaci viszonyokat tükrözik, és a biztosítónak semmilyen jogalapja nincs arra, hogy egyoldalúan, a saját belső szabályzataira hivatkozva „elvárt kedvezményeket” kényszerítsen ki.
Ebből következően a beszerzési számlák hiányára alapított 10%-os elvonás sem tekinthető önálló jogcímnek, hiszen a levonás indoka kizárólag a jogszabályban nem előírt adatszolgáltatás kikényszerítése volt. Az érvelés szerint a biztosító nem válhat a javítási szerződés részesévé, így nem diktálhat árakat, és nem élhet olyan jogellenes levonásokkal, amelyek mögött nincs valós, bizonyított túlszámlázás.
A bíróság az ítélet indokolásában teljes mértékben a Karkosák Ügyvédi Iroda álláspontjának igazat adva rögzítette, hogy a Polgári Törvénykönyv (Ptk.), valamint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény értelmében a biztosító a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. A döntés kimondta, hogy a biztosító belső informatikai rendszerének kalkulációja (vagy egyoldalú elvárása) nem írhatja felül a törvényt, így a 10%-os levonás jogellenes.
Emellett a bíróság egy másik fontos kérdésben is fontos döntést hozott: rögzítette, hogy az alkatrészek beszerzési ára nem része a jogszabály által előírt számlatartalomnak, így annak kiadása nem követelhető. Ez a megállapítás kiüresítette a 10%-os levonás mögötti érvelést is, hiszen ha a beszerzési számla bemutatása jogszerűen nem követelhető, akkor annak hiánya miatt alkalmazott levonás sem lehet jogszerű.
A törvény pontosan meghatározza, mit kell tartalmaznia a javítási számlának – munka megnevezése, anyagköltség, munkadíj –, és ebben nem szerepel a beszerzési forrás vagy a beszerzési ár igazolása. A biztosítónak tehát nincs joga arra kötelezni a szervizt, hogy felfedje üzleti titkait, amíg a számla megfelel a számviteli előírásoknak.
A bíróság azt is egyértelművé tette, hogy a javítást végző szervizt – sok esetben mint engedményest – sem jogszabály, sem szerződés alapján nem terheli olyan kárenyhítési kötelezettség, amely a biztosító belső iránymutatásainak vagy elszámolási gyakorlatának követését írná elő.
A JogLabor szakmai blog azért dolgozta fel ezt a döntést, mert az ítélet világosan megmutatta, hogy a biztosító – bár vitatta a javítási költségek szükségességét – a szakértői bizonyítást nem vállalta, elismerve, hogy érvei nem állnak meg a bíróság előtt. A döntés végül kötelezte a biztosítót a visszatartott összegek, a visszamenőleges késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére.
A döntés üzenete tehát világos: a kártérítés jogszabályi kötelezettség, mértéke pedig nem lehet alku kérdése. A biztosítók gyakran támaszkodnak arra, hogy a károsultak elfogadják a rendszer által kalkulált alacsonyabb összegeket, azonban a Karkosák Ügyvédi Iroda által elért eredmények bizonyítják: legyen szó bármilyen kreatív levonásról vagy adminisztratív trükkről, a szakszerű jogi képviselet áttörést hozhat.